Fűzfavesszők hajlítója



Szolgáltatások

erdélyi fonott kosár története

A vessző hajlításával és kosarak készítésével a mai napig sokan foglalkoznak Erdélyben. Egy apró faluba tévedtünk, ahol több mint 50 család foglalkozik kosárkötéssel, mi viszont kifejezetten Ráduly János kosárfonóra voltunk kíváncsiak, aki kiérdemelte a Kosárfonás kiváló mestere címet.

Ha Erdélyben barangoltok, akkor a vessző falvak a legegyszerűbben felismerhetőek. Az udvarokon itt nem kukoricát termesztenek, hanem kosárfűzéshez alkalmas vesszőt. A kosárfonók előszeretettel keresik a vadon termő vesszőket is, de aki igazán profi az a saját szántóföldjén termeszti a vesszőt. Így könnyebb odafigyelni a fűzt támadó kártevőkre és lombhullatást követően könnyebb a vessző begyűjtése is. Úgyszint az udvarokon hatalmas dézsák találhatóak, ahol a vesszőket megfőzik, majd hántolják és méret, szín, vastagság szerint osztályozzák. Hatalmas csokrokban hevernek a földön a vesszők, amit hamarosan felhasználnak a kosárfonó mesterek. Az elkészült kosarak nap végén a kereskedők udvarán vagy a kapura felakasztva végzik és várják az arra tévedő vásárlókat. 

Ráduly János saját műhelyében fogadott minket és hatalmas lelkesedéssel mutatta nekünk alkotásait. Az apró fonott üvegeknél kezdtük a bemutatót, majd szebbnél szebb kosaraival kápráztatott el minket, végül egy komplett fotóalbumot is a kezünkbe adott amiben saját munkáit gyűjtötte össze. Lehengerlő profizmussal és szenvedéllyel mesélt nekünk a vessző hajlításának mesterségéről, ami generációról-generációra öröklődik a családban. Megtudtuk, hogy a kosarazást gyermekei is megtanulták, viszont vele ellentétben ők már nem ezt választották fő szakmájuknak. A kosárfonás mindent együttvéve egy nagyon hosszú folyamat, a vessző termelése, metszése, begyűjtése, főzése, hántolása, tárolása amolyan nulladik lépés, ekkor még csak az alapanyag kerül előkészítésre. A termék méretétől és mintájától függően pedig egy kisebb termék elkészítése is több órás folyamat, amely során hatalmas vesszőkkel kell ügyeskedni. Ha az előkészítés rendben történt, akkor könnyebb a vesszőt a helyére hajtani, viszont a túlságosan is száraz vessző könnyen törik és gyötrelmes vele dolgozni. 

Az udvaron fűzfabokrok teremnek, amelyet ha megmetsszenek, új hajtásokat dob, és októberre kész az alapanyag. A vadon termő vessző között van szürke fűzfa, selyemfűzfa és vörös fűzfa. Használatos a kendervesszőt is, ami szintén vadon nő. Székek és kosarak készítéséhez lehet használni a mogyorófa vesszőt is, de olyanra is hallottunk példát, hogy a vesszőt náddal vegyítették. 

Iszonyat érdekes volt hallani, hogy Ráduly János kapcsolatban van német és francia céggel is, akik rendszeresen rendelnek tőle termékeket. Jellemzően a kereskedők viszik el az ő kosarait is, de vannak megrendelései magánszemélyektől is. 

János bácsi viszont nem csak egyszerű kosárfonó, hanem oktatja is ezt a mesterséget. Táborokban, szakkörökön, a saját udvarán már nagyon sok embernek megtanított a kosárfonás alapjait, erről a lehetőségről én se szerettem volna lemaradni. A bemutatót követően leülhettem mellé és segítségével elkészíthettem az első kaspómat. Látta, hogy élvezem a dolgot és abban maradtunk, hogy következő találkozásunk alkalmával közöse gyűjtjük be az alapanyagot is.