Tapló gombából kalapot hogyan kell készíteni?

a korondi taplászok öröksége

Máté Károly taplászmestr akár évi több száz kilómétert és megtesz az erdőkben, hogy tapló gombákat gyűjtsön be. De ki is az a taplász? Taplógombából készít sapkákat, dekorációkat, ékszereket, terítőket, táskákat valamint egyedi megrendelésre készíthet bármit, aminek csak a fantázia szab határt.  Nem nagyon eszközigényes ezek elkészítése, viszont annál nagyobb szaktudást és gyakorlatot igényel. A taplász először elmegy az erdőbe taplót gyűjteni, de csak egy bizonyos fajta taplógomba a jó, és ezek közül sem lehet mindet minden tárgyhoz felhasználni. Egyes gombok a kisebb, míg más nagyobb és egészségesebb gobák a nagyobb dolgok elkészítéséhez alkalmasak. 

A fazekasságáról ismert erdélyi Korondon ezzel az egészen különleges szakma művelőivel is megismerkedhetünk. Máté Károly édesapjától sajátította el a mesterséget és abban bízik, hogy majd gyermekét is érdekelni fogják az erdők és gombák különleges világa. Karcsi jól ismeri a taplászkodás jelenét és múltját, tőle tudtuk meg, hogy az eddig felkutatott írásos források azt igazolják, hogy a tapló gyűjtése már a 19. század első felében, vagy még korábban is szokásban volt, viszont Korondon történő feldolgozása csak az 1870-es években kezdődhetett el. Tehát a taplászkodás a Korondi kerámia mesterséghez képest rövidebb múltra tekint vissza, viszont a hetvenes években a taplászat távoli vidékekre is elvitte Korond hírét, mert a kezdetektől értékesítik külföldre az elkészült tárgyakat. 

A taplógomba főleg a bükk, cser, dió vagy más fákon terem. A gombák egész évben gyűjthetőek, viszont tavasszal és nyáron fejlődnek a legintenzívebben. A taplógomba után a taplászoknak jókora területet kell bejárni, ami különösen nagy kihívás Erdélyben, mert a medve egy állandó veszélyforrás. A nagyobb dísztárgyak, sapkák, terítők a bükkfatapló felhasználásával készülnek, amely méretének és alakíthatóságának köszönhetően a taplász-mesterek által leginkább kedvelt alapanyag.  Az erdőt járó taplászok nyilvántartják a legjobb területeket és fákat, tudják hova érdemes visszalátogatni, hol fejlődhetnek ki az igazán nagy gombák. Azokat a fákat, amelyekről a legtöbb taplót szedik „toplós fának” nevezik. A gyűjtést követően napokig vagy akár hetekig vízben állnak a gombák, így ölik meg a rovarokat, kukacokat és kártevőket. 

Ezután megtisztítják a gombát, sarló alakú, külön erre a célra kaszából készített tisztító- és szelőkéssel, a bal kézzel erősen a térdéhez szorított taplógomba peremét vagdossák le. Kisebb-nagyobb darabokban lefaragják, letisztítják a tapló felületének kemény kérgét. A munka végeztével csupán a tapló vékonyabb vagy vastagabb belső, puha része marad meg. A taplógombát hamuval, vízzel, lassú tűzön öt napon át főzik, majd a szálkás rész eltávolítás után kalapáccsal megpuhítják. Ezután nyújtják, szabják, formázzák, vasalják, vágják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak vagy díszként ragasztják.

Karcsitól megtudtuk, hogy a háború során a taplót szúnyogriasztásra, tűzgyújtásra, sebgyógyításra is használték. A mai napig kísérletek zajlanak arról, hogyan lehet az orvostudományban a taplógomba előnyeit felhasználni. 

Az alábbi felvételen megismerkedhettek Máté Károllyal és a korondi taplászattal:

Én, mint az erdő szerelmese nagy áhittal hallgattam Karcsi beszámolóját, aki az év több mint felében járja az erdőket. Romantikusan hangzik, hogy láthatja az évszakok alakulását, a vadállatok vándorlását, de sajnos az erdők ritkulásával, a klímaváltozással, az erdők kitermelésével is szembesülnie kell. Éppen ezért Karcsi törekszik arra, hogy teljes mértékben környezetbarát anyagokat használjon, így a ragasztás is úgy megoldott, hogy egy termék elhasználódása után ne jelentsen a környezetre újabb kárt, ellentétben más divatcikkekkel. Karcsi a fiatal generáció oktatásából is kiveszi részét, első találkozásunk alkalmával a Budapesti Metropolitan Egyetem design és divat szakos hallgatóval órát (a szíj részét) készített és segítette a hallgatókat, hogy jobban megismerhessék a gombabőröket. 

A divatiparban a  a jövő egyik legfontosabb bőrhelyettesítő alapanyagai a gombaalapú műbőrök lehetnek, ezzel születne egy természetes, környezettudatos alternatíva az állati bőrök mellett. A kutatások szerint a gombaszövet majdnem olyan strapabíró, mint a velúr. Tartóssága mellett a színe, állaga is alkalmas arra, hogy bőrhelyettesítő legyen. Reméljük már csak idő kérdése, hogy a divatipar széles körben felismerje a gombabőrök lehetőségeit. Mi nagyon bízunk és hiszünk abban, hogy Karcsi munkássága még ezen a területen is úttörő lehet.