ÚJ Zéland-2018 (archív útinapló)

Új-Zéland Útinapló

Ez a bejegyzés még 2018-as úton készült, egy útinapló a új-zélandi kalandról. 

 

Elképesztően vártam már ezt az utat mondanám, hogy minden trip eltörpült mellette, de hazudnék. Azt hittem így lesz, de minden utat annyira élveztem mint ezt az elmúlt 7 napot indulás óta mert ebben bizony benne volt kemény 3 nap fejen pörgés is a repülőn. Budapest-London-Dubai-Bali-Auckland. Érdekesség, hogy minden reptéren volt valami sztori. London tűzriadó, Dubaiban kiszedtek a sorból külön ellenőrzés, motozás, Auckland-ben kikérdezés igaz ez itt általános. Csak tiszta cipővel és ruhákkal léphetsz be az országba. Nagyon figyelnek a természetre, extrém módon. Dubaiban 18 óra transzfer idővel volt lehetőségünk, feltérképezni a várost. Pontosan olyan amilyennek hittem. Egy napot még lehet, hogy kettőt is megérne. Viszont nekem pontosan ennyi van benne nem több. Érdekes, szép, fényűző, meleg. Szerencsére tudtuk élvezni mert nem voltunk annyira kimerülve. Aztán 19 óra újabb fejen pörgés után leértünk a világ végére. Nekünk nincs messzebb, nem tudunk ennél messzebb utazni otthonról. 12 óra időeltolódással szétült seggel, megkezdődött az új-zélandi trip. Kata egyik magyar ismerőse Peti felvett minket a reptéren és egy szépen összerakott kis programmal belevitt minket a sűrűjébe a dolgoknak. Megnéztünk egy madárkolóniát, lementünk strandolni egyet, benyomtunk egy olcsó de legalább rossz hambit, majdnem elkezdtünk megtanulni surfözni, elmentünk egy erdei túrára, ahol belépés előtt le kellett mosni a cipőnket, megnéztük a végén a vízesést, elmentünk off roadozni a strandra, onnan pedig megnézni a naplementét. Mindezt első nap de a tempót tartani kellett, mert nem aludhattunk be napközben, nehogy még véletlenül is beüssön a jetlag, amit nagyon nem kívántunk. Kinéztünk egy hostelt magunknak, amit le is foglaltunk személyesen mikor még a városban járkáltunk, mire este visszaértünk, törölték a foglalásunkat. Nagyszerű, hullafáradtan kereshetünk egy másik hostelt. Találtunk is egyet, tűrhető áron. 3 nap menetelés után azért élmény a fürdés.

Másnap még elég kábán jártuk délelőtt Aucklandet. Kicsit pihenni és enni nem volt más mára. Aztán jött az ötlet, hogy menjünk fel mégis csak az egyik vulkánra ahonnan látni egész Aucklandet. Elképesztően nagy a város 3x Budapest és 1,5millió ember lakja. Egyébként összesen 4,5millió ember él a szigeten szóval így nézve meg aztán végképp óriási. Nemsokára találkoztunk, a sráccal akitől a kemping cuccokat vettem. Úgy döntöttünk, hogy ma már kempingben alszunk. Még 7 km volt hátra jól megrakva mint az igás ló. Szokjuk ezt is. Reggelre sikerült is összevesznünk a kínai tulajjal mert állította, hogy mi kocsival vagyunk. Isten őrizz itt út rossz oldalán vezetnek. Megint felvett minket Peti, újabb szép kis nap elindultunk kicsit Észak fele, mert eléggé esős az idő az első napot kivéve. Ez a sziget effektus egyszer szakad, egyszer tűz a nap. Valahogy még mindig nem esett le teljesen, hogy hol is vagyok, kicsit még összevagyok zavarodva. Egyetlen dolog körül forog az agyam, hogy dolgozzam fel mi történik. Amikor teljesen szabad vagy, az agyad is valahogy máshogy jár. Kevés és rossz az internet. Utólag jó döntès volt a reptèren internetet venni, nem sok különbsèg van a szolgáltatók ajánlatai között.  Megint túl voltunk egy pár eszeveszett helyen, majd elváltunk a Petitől és kezdődhetett a stoppolás.

 

Ja igen még nem említettem, stoppolás, sátrazás a mostani kaland. A benzinkútnál egy pár percre megálltunk. A következő sztori igazság tartalmát azt alátámaszthatom a képekkel. Szóval álltunk ott a batyunkkal, erre odajött egy idősebb hölgy, megkérdezni merre megyünk. Egy lovas utánfutóval volt. El is vitt minket mivel arra ment ő is. Félúton megkérdezte, hogy nem akarunk e a farmjukon aludni, mert úgyis van egy csomó szabad helyük. Másfél óra múlva ott is voltunk. Na most 60 ló, akkora birtok, hogy nem látni a végét, 10-12 gyerek gondozza a lovakat egy nagy család semmi flanc igazi vidéki élet. Megvacsoráztunk velük, eltöltöttük az estét majd elmentünk lefeküdni. Reggel begyűjtöttem a friss tojásokat a ház urával, beszélgettünk vagy 2-3 órát, majd lassan újra útnak eredtünk. Ez volt a valaha tapasztalt egyik legjobb élmény az életemben.Ez a család is jómódú volt, az egyik leghíresebb lovas család a világon de a maguk módján élvezték az életet, kicsit sarasan dolgosan és hihetetlen nyugodt, boldogsággal. Ezután kirakott minket a hölgy a főúton, és ez volt az első valódinak mondható stoppolásunk, most kezdtem el bemelegíteni az ujjam. Azt, hogy minek arról valóban fogalmam sincs mert 2 perc alatt felvettek. 3 fuvarból 250 km az úton várakozás nagyjából 5 perc. Hihetetlen egy ország az emberek még a dánoknál is mosolygósabbak, minden népnél ahol eddig voltam segítőkészebbek, nem utolsó sorban olyan barátságosak, hogy nehéz azt szavakba önteni, egyelőre az emberek és a természet fej-fej mellett versenyt fut a szívemért mindkettő lenyűgöző itt a világ végén, ahol az utazók és helyiek a legnagyobb harmóniában tölthetik idejüket. Köszi Új Zéland. Ezután el is értünk az első célunkhoz ami Pahia varázslatos tengerpartja volt, bár mint később rájöttem, a legtöbb partszakasz èszak felé ugyanilyen szép. Innen vezetett tovább az utunk, aztán egy kedves kiwi újfent elvitt minket rejtett kincsekhez, amiket jobbára csak a helyiek ismernek, megállt velünk több helyen megmutatott több part szakaszt, majd meginvitált ha karácsony fele az ő környékén leszünk keressük fel bátran. Fél napot eltöltöttünk itt, majd úgy gondoltuk jó lenne, még ma feljutni a legészakibb pontra, ami még vagy 200 km. 100-110 et sikerült is megtennünk, a legkülönbözőbb arcokkal utazva, viszont egyszer csak ránk eseteledett, szóval nem volt tovább. Itt találtuk magunkat egy végeláthatatlan útvégén, egy ház mellettünk. Gondoltam, akkor bekéretőzök egy kertbe, ahol tudunk aludni, természetesen, meg is engedték. Azzal viszont nem számoltunk, hogy 4 véres fenevad fog minket betámadni, 4 kb. 3-4 hetes kiskutya nehezítette a sátor állítást, a 10 perces procedúra így másfél órára húzódott el. Imádtam minden percét. Zsörtölődve a kutyákat odébb hajigálva mint egy nagypapa. Másnap korán elindultunk, mert nem voltunk biztosak benne, hogy túl forgalmas ez az út, lépésről-lépésre haladtunk. 10-15km. Aztán egy olasz srácot, kiraktak mellettünk. Ő is stoppolt összehaverkodtunk, így már hárman mentünk tovább. Nemsokára fel is vett minket egy Francia páros akik utolsó napra béreltek kocsit, viszont előtte egy nappal még ők is mögöttünk stoppoltak az egyik városban. Pont sandboardozni mentek mint ahogy mi is terveztük.(homokon snowboardozni.) Összeállt az ötös fogat és egy nagyon király kis délelőttöt töltöttünk így együtt. Mi mentünk tovább, ők pedig tartottak vissza délre. Felmentünk a legészakibb pontra amit nem hittem el olyan szép látvány volt. A terv az volt, hogy megvárjuk itt a naplementét, mert a 2 tenger találkozásánál nem rossz naplementézni. Viszont 1-2 óra lógás után úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk visszafele mert eléggé fogytak az emberek, jobbnak tűnt ez az ötlet vissza a nyugati parton. Az innen lefele vezető úttal a következő részben jövök. Sziasztok.